JÁR-VAN-JUT

[PDF]

CRANIOSZAKRÁLIS TERÁPIA

 

 

 “A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni.” (Platón)

 

 

 

 

A craniosacralis terápia egy ruhában történő kezelés, melynek elsődleges csodája, hogy a szervezet önszervező-öngyógyító folyamatait támogatja, abszolút manipuláció mentesen. Az alternativ terápia célja az agyi folyadék áramlásának normalizálása, a koponyán belüli membránok lazitása, ezáltal az agyi vérkeringés harmonizálasa. Jótékony hatása a lelki -és fizikai stresszoldás által megfigyelhető az egész szervezetben az izmoktól az ízületekig, kortól és nemtől függetlenül.

Az idegrendszeren keresztül segíti a hormonális rendszer egyensúlyba kerülését , a műtétek utáni lábadozási idő csökkentését. Pozitiv hatással van minden autoimmun betegség tünetcsökkentésében, hisz mindezek kialakulásában a krónikus stressznek nagymértékben szerepe van, és a sokáig fenálló feszültség a meglévő tüneteket fokozza. 

 

Aki először próbálja ki a kranioszakrális terápiát, többnyire csak annyit érez, hogy enyhe nyomás nehezedik a koponyájára vagy a gerincére. A hosszú, finom érintések hatására azonban a teljes szervezet  ellazul, olyannyira, hogy akár mély, pihentető álomba is merülhet a kezelt. Ez azért nagyon hasznos, mert a szervezet ebben az állapotban tudja az öngyógyító folyamatait nagy hatékonysággal működtetni.

Hogy ez a szelíd gyógymód valóban képes gyógyításra, az első látásra meglepőnek tűnik, de klinikai vizsgálatok támasztják alá hatékonyságát.

 

A kranioszakrális terápia (azaz koponya-keresztcsonti terápia), az oszteopátiából alakult ki. Kifejlesztője az amerikai William Sutherland (1873–1954) volt.  A kezelési módszer azon a tényen alapul, hogy az agy és a gerincvelő közös folyadékban úsznak, ennek a gerincvelői folyadéknak a latin neve liquor cerebrospinalis. A folyadék termelődésének, és a rendszerbe való beáramlásának  megvan a maga ritmikája. A légzéshez vagy a szívveréshez hasonlóan érzékelhető a szervezet bármely pontján, ahogyan ezt dr. John E. Puledger a 70-es években megállapította. Az orvos ezt a ritmust elsődleges légzésnek nevezte. Ez a ritmus már a magzati korban megfigyelhető, és a halál beállta után még percekig fennáll. A szervezet alapvető behangolása, ritmikája alapul ezen a nagyon finom mozgáson.

 

A kranioszakrális ritmus folyamatos, örök mozgásban van. Ha a ritmusban kiegyensólyozatlanság keletkezik, akkor a szervezet bármelyik működési területén zavarok alakulhatnak ki.

Ez a ritmus veleszületett az emberrel,különösen jól érezhető ez a koponyacsontoknál és a keresztcsontnál. 

 

 

KOPONYA ÉS KERESZTCSONT ELVÁLASZTHATATLANOK

Sok derékfájdalom kiinduló pontja a koponyacsontok feszültségéből indul ki, illetve az állkapocs ízület feszültsége is okozhat derék fájdalmakat. Sok derékfájós páciens viszont heves fejfájásokról is beszámol. A kapcsolatot az agykoponyát és a gerinccsatornát körülvevő közös hártyarendszer tartja fenn. A hagyományos orvoslás ezeket a panaszokat csak ritkán szemléli a maguk teljességében és összefüggésében, inkább mindegyiket egymástól függetlenül kezeli. A kranoiszakrális rendszer elvei szerint azonban a koponya vagy a farokcsont területén lejátszódó statikus változások egymásra hatva a test bármely területén okozhatnak fájdalmat. Előfordulhatnak kisebb balesetek, zuhanások, összeütközések, melyeknek nem is tulajdonítunk jelentőséget, olyan traumák, amelyekről már réges-rég elfelejtkeztünk. Ilyen lehet egy elesés, elcsúszás a jégen, koccanásos balesetben a nyak kisebb-nagyobb rándulása(ostorcsapás sérülés). De az éjszakai fogcsikorgatás, ami az állkapocs tartós feszültségére utal,vagy egy fogszabályzási folyamat is elég ahhoz, hogy a hát alsó szakaszában feszültségek keletkezzenek. Elváltozást okozhat ebben a finom rendszerben egy műtét, szülés, csonttörés, gerincsérv, de a lelki sokk, az érzelmi megrázkódtatás is.

Ezek a traumák a rendszerben megmerevedéseket, elakadásokat okozhatnak a folyadék áramlásban és megakaszthatják a normál kranioszakrális ritmust.

 

Ugyancsak segíthet ez a kezelés akkor, ha valaki az ülő munkája miatt helytelen tartást vesz fel, és a gerinc terhelését nem ellensúlyozza megfelelő mozgással.  

 

John E. Upledger a módszert már az egészen kicsi babák esetében is hasznosnak találta. Abból indult ki, hogy a szülés során a babák koponyacsontjai, a medencecsontja vagy a gerince eltolódhat, és ez ugyanúgy kibillentheti a helyéből a gyerekek testfunkcióit. A babáknál is blokkolódhat a kranioszakrális ritmus, amelynek egyébként az lenne a feladata, hogy összehangolja a szervek és szervrendszerek működését, így rajtuk is segíthet a módszer. 

 

SZELÍD TIGRIS ?

Amennyire finom érintéseken alapul ez a kezelés (a finom rendszer, csak finom technikával érzékelhető), annyira hatékonyan segít a teljes szervezet újrarendeződésében.  

Az állkapocs, a koponya, a gerinc és az ágyékcsont kranioszakrális kezelése feloldja a feszültséget, helyreállítja a csontok eredeti helyzetét, és mivel visszaáll a gerincvelői folyadék zavartalan keringése, a panaszok is csökkennel, vagy elmúlnak. 

Az eljárás alkalmazóinak egyébként az a tapasztalatuk, hogy szinte nincsen olyan betegség, panasz, bántalom, amelyet a kranioszakrális terápia ne tudna pozitívan befolyásolni. Hatására ugyanis a test valamennyi nedve zavartalanul áramolhat, és ezzel az egész testbe eljuttathatja a gyógyító energiát.

 

KRANIOSZAKRÁLIS RENDSZER

 

A rendszer neve a következő két szóból adódik:

Cranium: csontos koponya, Sacrum: a keresztcsont

A gerinc felépítése


A gerincet csigolyacsontok és a közöttük lévő porckorongok alkotják. A csigolyák és a porckorongok támasztják a testet és egyenes tartást adnak neki. A csogolyák belső része alkotja a gerinccsatornát,mely a koponyától néhány centiméterrel a farkcsont fölöttig tart. A gerinccsatorna védi a puha és ezért érzékeny gerincvelőt.


A gerinccsatornát és a koponyát belülről egy hártyarendszer burkolja, amely három rétegből (a három agyhártya-, illetve gerinchártya) áll: ezek a dura mater, az arachnoidea és a pia mater.

Dura mater: a kemény agyhártya a külső réteg, szívós és vízálló. Tökéletesen körülfogja az agyat és a gerincvelőt, és az a feladata, hogy védjen a folyadékveszteségtől. Rögzül a koponyacsonthoz és a koponya minden nyílásához, de a felső nyakcsigolyákhoz is, valamint az alsó háti szakaszon a keresztcsonthoz.
Hasonló kapcsolódások találhatók a gerincen is, amelyek lehetővé teszik az idegek kilépését.

Pókháló hártya (Arachnoidea): finom hártyarétek, mely beborítja az agyat, áthidalja a barázdáit. A dura mater és a Pia mater között helyezkedik el, midkét oldalán folyadékréteg található. a folyadékáramlást szabályozza, és összeköttetésben áll a külső, illetve belső agyhártyával.

Pia mater: ez a rugalmas hártya az agyszövetet és a gerincvelőt teljesen beborítja, bejutva minden barázdába .Ez a szövet ad tartást a puha agynak és gerincvelőnek.

Liquor: a három említett hártyaréteg között áramlik az agy- és gerincfolyadék, amely kenőanyagként szolgál, szállítja a tápanyagokat, és félig zárt hidraulikus rendszerként működik, ezzel képes a nyomás szabályozására, és önmagát egyensúlyban tartani.

Ennek a rendszernek a működéséből adódik a dura mater ritmikus mozgása, amelynek központi jelentősége van a kranioszakrális terápiában. A liquor az agykamrákban termelődik, és amikor beáramlik az agyhártyák közé ritmikusan kitágítja a dura matert és a koponyacsontokat. A fej vénás rendszerén át történő visszaáramlás gondoskodik a dura mater és a koponyacsontok összehúzódásáról. Ez a ritmikus mozgás a keresztcsontig érezhető,és áttevődik a test valamennyi rendszerére, ami a terapeuták számára egyértelműen érzékelhető.

 

Nyugtató és lazító hatásának köszönhetően ajánlott : - idegrendszeri betegségeknél pl.sm - immunrendszer aktivizálasához -hyperaktivitás - álmatlanság - indokolatlan fáradtság -depresszio -fejfájások-burn out syndroma esetén. Ellenjavallata nem ismert.

 

 

 

 

 

 

Telefonszámom:
06-30-496-9791





© 2013 - Minden jog fenntartva norashiatsu.xls.hu • honlapkészítés - XLS.HU